Fogékonyabbak a magányos fiatalok a közösségimédia-függőségre?

• Dr. Zsila Ágnesegyetemi adjunktus, pszichológus

• Olvasási idő:

  7 perc

  Közzétéve:

  2025. február 24.

A közösségi oldalak a társas élet kiemelt színtereivé váltak az elmúlt két évtized során. Az online térben zajló események való életbeli társas kapcsolatainkra is kihatnak, és ez fordítva is igaz: a családtagjainkkal vagy barátainkkal lezajlott személyes beszélgetések gyakran folytatódnak digitális eszközök közvetítésével. Ha azonban úgy érezzük, hogy nehezen tudunk másokhoz kapcsolódni, bátrabbá válhatunk az online közösségi térben, amihez azonban önbizalmunk növekedése mellett kockázatok is társulhatnak.

Serdülők körében végzett kutatásokban kapcsolatot találtak a magányosságérzés és a közösségi oldalak gyakoribb látogatása között. Ezt az összefüggést valamennyi tanulmány a Társas Kompenzáció Hipotézisével magyarázza. Az elmélet értelmében a visszahúzódóbb, zárkózottabb és szégyenlősebb személyek a való életben kevésbé sikeresek a társas kapcsolatok kezdeményezésében és fenntartásában, ezért az online térben próbálják áthidalni ezt a nehézséget. Így aktívabban jelen vannak a virtuális közösségi terekben, ahol az online kommunikáció jellegzetességei miatt nem szenvednek olyan hátrányokat a társkapcsolatok kialakításában ügyesebb társaikkal szemben, mint a szemtől szembeni kommunikáció során, ahol például a lesütött pillantás vagy az akadozó beszéd bizonytalanságot sugallhat, és akár kedvezőtlen benyomást kelthet a beszélgetőpartnerben. Gondoljunk csak egy állásinterjúra, ahol a megjelenésünk, a gesztusaink, és a beszédünk határozottsága kulcsfontosságú lehet a döntéshozatalban, hogy megkapjuk-e az állást.

A kutatók rámutattak ugyanakkor egy ellentétes folyamatra is, amelyet az online társkeresők használatával kapcsolatban vizsgáltak. Kraut és munkatársai szerint a társas helyzetekben magabiztosabb személyek használják gyakrabban az online társkeresőoldalakat, hiszen ők nemcsak a való életben, hanem az online térben is bátrabban kezdeményeznek kapcsolatokat. Ennek az elméletnek a „gazdagabb gazdagabbá válik” hipotézis elnevezést adták, és később Valkenburg és Peter holland internetezőket vizsgálva bizonyította is létjogosultságát. A kutatók ugyanis azt találták, hogy a szorongóbb társkeresők ritkábban használták az internetet ismerkedésre, mint azok, akik kevésbé féltek a párkereséstől.

A használat és kielégülés-modell értelmében a közösségi oldalak képesek felhasználóik azon igényét teljesíteni, hogy jutalmazó, pozitív társas élményekben legyen részük és azt érezzék, hogy egy nagy közösséghez tartoznak. Ezt megerősíti Whiting és Williams kutatása is, akik rámutattak arra, hogy a közösségi oldalak használatának egyik fő motivációja a társas kapcsolódás érzésének átélése. Problémát jelenthet azonban, ha a személy az online térben is magányosnak érzi magát, nemcsak a való életben.

Ha a közösségi oldalak használata ugyanis problémássá válik, az éppen a társas kapcsolatokat rombolhatja. A függőségre utaló tünetek között megtalálhatjuk a kontrollvesztést a közösségi oldalakon eltöltött idő felett, ami a személy életének számos területén károkat okozhat: csökkenhet a munkahelyi vagy iskolai teljesítménye, és sérülhetnek a társas kapcsolatai. A kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a másokhoz való kapcsolódás terén tapasztalt nehézségek elsősorban akkor növelhetik a függőség kialakulásának kockázatát, ha a személy a társas kapcsolatok kialakításának sikertelensége mellett más úton (pl. a közösségi oldalak használatával) sem tudja kompenzálni a kapcsolódás iránti igényét. Ez esetben a fokozott magányosságérzés még több próbálkozáshoz, kompenzációs kísérlethez vezethet, ami egy idő után kényszeressé válhat, és megemelkedik a függőség kockázata. Ezt a folyamatot Chen és munkatársai is alátámasztották friss kutatásukban. Kínai egyetemisták körében ugyanis azt találták, hogy az önkontroll elvesztése hozzájárulhat a közösségimédia-függőség magasabb kockázatához azoknál, akik alapvetően jobban vágynak a társas kapcsolatokra.

A közösségi média használata tehát segítséget nyújthat a táras kapcsolatok kialakításában azoknál, akik a való életben félénkebbek, szorongóbbak ilyen helyzetekben, ugyanakkor a közösségimédia-függőség éppen rombolhatja a másokhoz való kapcsolódás élményét. Érdemes ezért kiemelt figyelmet fordítani a kapcsolatok minőségére, az élményekben gazdag időtöltésre a hozzánk közel álló személyekkel nemcsak a való életben, hanem az online térben is, ami védőhálót jelenthet a függőség kialakulásával szemben.

Fontos, hogy beszélgessünk gyermekeinkkel a közösségi médiát és az online jelenlétet érintő témákról, melyhez kiváló eszközként szolgálhatnak a témával foglalkozó kiadványaink. A Sztorik a zsebben- Történetek a közösségi médiából című kiadványunk gyerekeknek, míg a Mit lájkol a gyerek?- Szülőknek a közösségi médiáról című brossúra a szülőknek ad támpontokat az online létet érintő legfontosabb kérdésekben.