Könnyebb útnak tűnhet, de később nem kerül túl sokba?

• dr. Nagy Pétergyermek- és ifjúságpszichiáter, tudományos igazgatóhelyettes, Bethesda Gyermekkórház

• Olvasási idő:

  6 perc

  Közzétéve:

  2026. május 6.

Ma gyakorlatilag mindenkinek van okoseszköze. Senki nem kényszerített erre minket: azért vettük meg mindannyian az okostelefont, a tabletet és a többi készüléket, mert rengeteg előnyét tapasztaljuk. A legkisebb gyerekek szülei egy egészen sajátos, 20 évvel ezelőtt még ismeretlen oldalát látják ennek a világnak. A nagyszülők elképedve nézik, ahogy a 14 hónapos unokájuk - aki alig tud járni és mondatokban még nem tud beszélni - pici ujjaival mesteri szinten kezeli az okostelefont. Csoda történik vacsora közben: a sótartónak támasztott tableten elindított Mancs őrjárat azonnal megszünteti a brokkoli színe miatti hisztit és az evőeszközök hajigálását. Csend borul az étkezőre, anya végre fellélegezhet és beszélhet apával néhány szót. Egy pillanat alatt szűnik meg a pénztár előtt álló sorban a hátfeszítéssel és fülsüketítő sikítással édességet követelő hiszti, ahogy odaadjuk a telefont. Anya megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogy az idegenek tekintete már nem az ő tarkójába ég, hanem más látnivalót keres magának. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a gyerekeknél túl korán és túl sokat használt érintőképernyőnek komoly ára van.

Két éves kor alatt a fejlődés a szülő és a gyermek közötti kapcsolatban történik meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni: ön rámosolyog, a baba visszamosolyog. Ő rámutat valamire, ön odanéz. Elege lesz belőle, hogy nem tudja rátenni egyik kockát a másikra, eldobja és sírni kezd, ön megvigasztalja és segít neki. Az ilyen apró, hétköznapi helyzetekből tanulják meg a babák, hogy melyik érzésük mit jelent és hogy ezeket hogy lehet kezelni. Így tanulnak meg másokhoz kapcsolódni. Röviden: így fejlődnek. A képernyők attól veszik el a lehetőséget, hogy a babák és a szüleik között létrejöjjön a fejlődést biztosító kapcsolat. Hiába állítják alkalmazások vagy televíziócsatornák reklámjai, hogy segítik a babák fejlődését, ez nem igaz. Sok kutatás mutatta ki, hogy kétéves kor alatt a gyerekek nem tudnak mit kezdeni egy képernyőn látott információval. Egy kísérletben egy szobában eldugtak egy játékot, és ezt másfél éves gyerekek egy ablakon keresztül nézték. Utána bementek velük a szobába, és a játékot a gyerekek nagyon hamar megtalálták. Ha ugyanezt nem egy ablakon, hanem egy képernyőn keresztül mutatták a gyerekeknek, a valódi szobában fogalmuk sem volt, hogy hol keressék a tárgyat. A gyerekek agya ilyenkor csak önöktől, a szülőktől várja a fejlődést szolgáló információkat. Máshonnan hiába érkezik bármilyen fontos tudás, ez nekik semmit nem használ. Kutatások szerint minél több időt tölt egy kétéves kor alatti gyermek képernyő előtt, annál lassabb lesz a mozgásfejlődése és később kezd el beszélni. Különösen fontos kutatási eredmény, hogy minél többet használják szülők a gyerekek megnyugtatására a képernyőt, később, óvodás korukban annál hisztisebbek lesznek. A sok kutatási eredmény alapján szakemberek azt javasolják, hogy kétéves kor alatt a gyerekek egyáltalán ne használjanak képernyőt.

Később, 2 és 5 éves koruk között már lehet helye mesenézésnek – de ilyenkor is nagy szükség van a szülők tudatosságára. Ebben a korban az egyik legfontosabb kérdés az, mit néznek. Nagyon fontos, hogy a szülő mindig tudja, hogy a gyermeke milyen tartalommal találkozik. Valódi hasznot csak az jelent a gyerekek számára, ha a szülő velük együtt nézi a programot, hogy a fejlődés kulcsát jelentő kapcsolat ilyenkor is jelen legyen. A másik lényeges szempont az, hogy minden képernyő előtt töltött óra valami mástól vesz el időt. Ilyenkor háttérbe szorul a kapcsolódás, a játék, a mozgás vagy az alvás. Sok szülő ezzel tisztában van, de úgy érzik, ha egy óvodás korú gyermek unatkozik, ezt azonnal meg kell szüntetni. Ez egy gyakori és súlyos tévedés. Az unalom a kreativitás kapuja. Általában 10–15 perc nyafogás után az agy átkapcsol, és a gyermek talál magának valamit, amit csinálhat. Ez a fejlődésük szempontjából egy nagyon fontos tapasztalat, amit minden gyereknek rendszeresen át kell élnie. Nem kell, hogy ön minden ébren töltött percet közös játékkal töltsön ki. A gyerekek fejlődése szempontjából hasznos és fontos, hogy néha unatkozzanak.

A gyerekek képernyőhasználata mellett szót kell még ejteni a szülők oldaláról is. Nem csak a gyerekeket, hanem minket, felnőtteket is elvarázsolnak a képernyők. Nagyon sokat tudnak segíteni is: pillanatok alatt hozzájutunk információkhoz, kapcsolatban tudunk maradni a barátainkkal és családtagjainkkal, valamint kikapcsolódást biztosítanak. A kontroll nélküli szülői képernyőhasználat azonban árthat a gyerekeknek. Kutatások szerint minél több időt tölt egy szülő képernyő előtt, annál kevésbé veszi észre, ha a gyermeke kapcsolatot szeretne kezdeményezni vele. Játszótéren a telefont többet használó szülők kevésbé veszik észre, ha a gyermekük veszélyes helyzetbe kerül vagy baleset éri. A saját eszközhasználati szokásainkra is oda kell figyelni.

Szakemberként és szülőként is azt mondhatom, hogy nem kell lehetetlen és irreális döntéseket hoznunk. Nem kell eltüntetni a képernyőket a lakásból. Nem kell mindig tökélesen jó szülőnek lenni. Kell azonban gondolkoznunk azon, mivel tudjuk gyermekünk fejlődését és boldogságát a legjobban segíteni. Kezeljük úgy az okoseszközöket mint az ételeket. Gondolkozzunk el rajta, hogy amit most adok a gyermekemnek, az tápláló? Hasznos? Egészséges? Vagy csak elveszi az étvágyát és nem fog rendes ételt enni? Egyikőnk se engedné a gyermekének, hogy minden nap fagylaltot egyen vacsora helyett. Törekedjünk a tudatosságra a képernyők használatában is.