Gyerekeink képe nem mindenkié
Gyurkó Szilviagyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője-
- Olvasási idő:
- 4 perc
- Közzétéve:
- 2020. február 17.
A 21. században minden szülő „digitális szülő” is, ami azt jelenti, hogy a gyerekünk védelme, biztonsága és jólléte a mi felelősségünk nem csak a való világban, hanem az online térben is. Annak érdekében, hogy elég jó digitális szülők lehessünk, szem előtt kell tartanunk a gyermekünk jelenlegi és jövőbeni érdekeit, szükségleteit, és ennek megfelelően kell viselkednünk az online térben is. Ez elsősorban tudatosságot jelent, de vannak helyzetek, amikor önkorlátozást is.
Az egyik legkomolyabb próbatétel a digitális szülők életében rögtön a gyerek születésekor kezdődik, amikor nagyon nehéz megállni, hogy ne osszuk meg a gyönyörű, édes, drága gyerekünk minden pillanatát másokkal az online térben. Ez főleg akkor veszély, ha egyébként a szülő társas kapcsolatai lenullázódnak, és 24/7 a gyerekével van – mert ilyenkor az online világ jó platform a más felnőttekkel való kapcsolattartása. Ez a jelenség – a kisgyermekes szülők hajlama a gyereküket „szétposztolni” a közösségi médiában – már önálló kifejezést is kapott: sharenting (a szülőség és a posztolás angol szavak összevonásával).
Miért veszélyes ez?
Ti hogyan szabályozzátok?
Megkérdeztünk szülőket, hogy ők milyen elvek, vagy szabályok alapján döntik el, mit osztanak meg a gyerekeikről és mit nem.
VégigolvasomNagyon büszke vagyok a gyerekeimre, úgyhogy sajnos nagyjából válogatás nélkül osztok meg róluk képeket, bár tudom, hogy óvatosabbnak kellene lennem.
VégigolvasomElvből nem osztok meg képeket a gyermekeimről, és nem is értem azokat a szülőket, akik válogatás nélkül publikálják gyermekeik képeit.
VégigolvasomKorábban is nagyon óvatosan osztottam meg képeket a gyerekeimről, de amióta kamaszok, ezt sem merem megtenni.
VégigolvasomA tízéves fiam nemrég úgy jött haza az iskolából, hogy egy régebbi nyaralós családi fotónk miatt csúfolják az osztálytársai.
Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, úgyhogy sajnos nagyjából válogatás nélkül osztok meg róluk képeket, bár tudom, hogy óvatosabbnak kellene lennem.
A tudatosságban egyelőre addig jutottam el, hogy ezeknek a posztoknak a láthatóságát azért az ismerősökre korlátozom. Látom, hogy az oldal alapból azt szeretné, hogy minden az egész világnak szóljon, de nem nehéz átállítani. A poszt láthatósága mellett nem a földgömbnek, hanem az ismerősöket jelző figurának kell szerepelnie, ennyi.
Elvből nem osztok meg képeket a gyermekeimről, és nem is értem azokat a szülőket, akik válogatás nélkül publikálják gyermekeik képeit.
Én már most megkérdezem a kisiskolás gyermekeimtől még azt is, hogy megengedik-e, hogy például a nagyszülőknek egy zárt csoportban elküldjek egy képet róluk. Az ő képük, joguk van dönteni róla. Általában megengedik, de néha nem, és ezt tiszteletben tartom.
Korábban is nagyon óvatosan osztottam meg képeket a gyerekeimről, de amióta kamaszok, ezt sem merem megtenni.
Önálló egyéniségek, nekik kell eldönteniük, mit mutatnak meg magukból a világnak. Nem akarom, hogy később az általam megosztott fotóik miatt piszkálják őket. A gyerekközösségben is nagy a jelentősége a megjelenésnek, sokat válogatnak a saját képeik közül is, amíg valamit elég jónak ítélnek ahhoz, hogy közreadják.
A tízéves fiam nemrég úgy jött haza az iskolából, hogy egy régebbi nyaralós családi fotónk miatt csúfolják az osztálytársai.
Nem gondoltam, hogy az én Facebookomra feltöltött képeket azok a társai is láthatják, akik nekem nem az ismerőseim. Szerintem nagyon cuki volt azon a fotón, de már töröltem, nem szeretném, hogy az én meggondolatlanságom miatt kellemetlen helyzetbe kerüljön.
