Digitális oktatás - varázsütésre
Balatoni József, Jocó bácsitanár, a Jocó bácsi világa Facebook-oldal gazdája, a Felelős Szülők Iskolája szakértője-
- Olvasási idő:
- 6 perc
- Közzétéve:
- 2020. március 23.
Egy szép tavaszi napon az élet egy villámcsapás ideje alatt megváltozott. Készültünk rá, számítottunk arra, hogy el fog jönni ez a pillanat, mégis nagyon rossz volt megélni, amikor bejelentették: határozatlan időre bezárnak az iskolák, át kell állnunk digitális oktatásra, távtanításra. Péntekről hétfőre.
Az egész pedagógustársadalom megmozdult, összefogott, és megindult az agyalás arról, hogyan és miként. A sötétbe ugrottunk, jóformán jelzőfények nélkül. Aztán mégis úgy tűnik, hogy sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. Elindult a digitális oktatás. A diákok és a tanárok is lelkesen, hatalmas elánnal vetették bele magukat a munkába. Egymást segítve, egymást vezetve az online térben, közösen.
Néhány nap alatt a magyar oktatás éveket lépett előre, hatalmasat fejlődött.
Mindez pedig önerőből, nagy erőfeszítések és őszinte tanulni akarás árán valósult meg.
Egy pillanat alatt kellett kiigazodni, és másokat is eligazítani a Classroom, Skype, Zoom, Discord, Redmenta, Kahoot, Quizlet útvesztőiben. Napi több ezer üzenet, 14-16 óra aktív jelenlét, és szépen lassan mindenki belerázódott az új helyzetbe. Nem könnyű, még mindig tanuljuk, de a gyerekekkel együtt sokkal könnyebben megy.
A családok élete teljesen felborult, mindenkinek be kellett rendezkednie az új rendszerre, a tanulás újfajta mivoltjára. Számos humoros pillanatot szül az, hogy sokan élő, online órákat tartunk. A tanárok, diákok gyűrött, álmos arca, a kamerába behallatszódó családi élet, a kamera előtt elsuhanó apuka, a háttérben teregető anyuka, a lelkesen játszani akaró kistestvér mind-mind a közös életünk, a mindennapjaink részévé váltak, teszik emlékezetessé, elviselhetőbbé ezeket a nehéz napokat. Nagyon fontosnak tartom ezekben a vészterhes időkben is (sőt, talán most még inkább) azt, hogy ne veszítsük el a humorérzékünket, tudjunk együtt nevetni, a poén erejével átvészelni ezt az időszakot, amit még senki sem tud igazán, meddig fog tartani…
Szóval muszáj lesz alkalmazkodnunk ehhez a helyzethez együtt, összefogva.
Mert csak így sikerülhet, és így tudunk túl lenni rajta a lehető legkönnyebben.
Hogyan tudjuk ezt az időszakot megkönnyíteni magunknak és egymásnak, együtt túlélni?
Összeszedtem néhány tippet!
Ebbe vezessük fel, hogy ki mikor mit fog csinálni, kinek mikor van órája, konferenciahívása, vagy éppen kötelező munkája. Ebből készülhet egy olyan verzió, ami minden nap állandó elemeket tartalmaz, és egy törölhető tábla, ahol az aktuális napi feladatok szerepelnek.
A tanulás, a munka nagyon sok időt elvesz, észrevétlenül bekúszott az otthonunkba és csak úgy rabolja az időnket. Tartsunk benne szüneteket, játsszunk sokat közösen, vagy éppen nézzünk meg egy szórakoztató kísérletet, tudományos mesét a Da Vinci applikációban, a youtube csatornáin, vagy éppen az erre szakosodott tévécsatornán
Ebben az időszakban nagyon fontos az, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk a testi egészség mellett a szellemi, a mentális egészségünkre is. Számos gyakorlat, relaxációs videó érhető el, amik segítenek nekünk ebben. Figyeljünk a megfelelő étkezésre, a vitaminbevitelre.
Egész nap össze vagyunk zárva a családunkkal, és bármennyire is szeretjük egymást, ez előbb vagy utóbb súrlódásokhoz, konfliktusokhoz vezethet. Igyekezzünk biztosítani egymásnak, hogy mindenki számára legyen énidő, amikor csak magukkal foglalkozhatnak, egyedül, nyugalomban.
Gyerekektől és szülőktől is érdeklődtünk az első tapasztalatokról
Hogy sikerült az átállás, mi működik, mi nem, és mi hiányzik a legjobban?
VégigolvasomEgyáltalán nem örültem annak, hogy nem kell suliba menni, pedig azt hittem, hogy ez egy jó dolog lesz.
VégigolvasomMost elsősorban az együttműködést tanuljuk, egymástól tanulunk, tanárok, szülők, diákok egyaránt.
VégigolvasomNekem nincs nagy bajom a digitális oktatással, nálunk jól megoldották a tanárok.
Egyáltalán nem örültem annak, hogy nem kell suliba menni, pedig azt hittem, hogy ez egy jó dolog lesz.
Aztán rájöttem, hogy lehet, hogy idén már nem lesz több óránk, nincs iskolai hülyülés, nincsenek közösségi pillanatok. Végzősként pedig ezt nagyon rossz megélni. Arról pedig nem is beszélve, hogy minden bizonytalan, fogalmunk sincs, mi fog történni az érettségivel, hogyan és miként lesz ez megoldva. Nehéz, nagyon nehéz. Szerencsére a tanáraink segítenek, mindent megtesznek, hogy ne csavarodjunk be teljesen.
Most elsősorban az együttműködést tanuljuk, egymástól tanulunk, tanárok, szülők, diákok egyaránt.
Most elsősorban az együttműködést tanuljuk, egymástól tanulunk, tanárok, szülők, diákok egyaránt. Sok új platform nyílik meg az online térben, komoly a felelősségünk, hogy ezeket megfelelően használjuk, biztonsággal, megfelelő információ megosztással. A gyerekeknek teret kell hagyni a virtuális közösségi térben is az egymással való kapcsolattartásra, kommunikációra. Legyünk megengedőek, türelmesek és szánjunk időt a tanulásra, egymásra, mert most úgy hozta az élet, hogy erre van lehetőségünk. Vigyázzunk egymásra fizikálisan, mentálisan is.
Nekem nincs nagy bajom a digitális oktatással, nálunk jól megoldották a tanárok.
Érdekes volt látni így introvertált fejjel ahogy a többiek pánikolnak és kezdik unni. Nekem tök könnyen ment, szeretem, hogy sokig alhatok, hogy kevés óránk van, hogy azt csinálok ami csak szeretnék, a magam ura lehetek. Szeretek a családommal lenni, alig vitázunk, mindannyiunknak megvan a maga kis búvóhelye. Ez az első hét könnyen lefolyt, mivel heti 10 óránk van csak, de már nagyon hiányoznak a hülyülések a haverokkal, az elmélyült beszélgetések a tanárokkal és a párkapcsolatok is.
