Az ingyenesség fogságában – Hogyan épül fel egy free-to-play játék?

• Aniot Lauragyermekvédelmi koordinációs munkatárs

• Olvasási idő:

  10 perc

  Közzétéve:

  2024. december 13.

Az ingyenesen letölthető, de későbbi vásárlásokra buzdító, úgynevezett free-to-play játékokról szóló élménybeszámoló lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a játékkészítők által alkalmazott technikákon, azzal a céllal, hogy ha mi magunk, vagy egy ismerősünk, rokonunk került egy hasonló játék fogságába, felismerhessük, milyen fogások akadályozzák meg a kilépést.

Az egész egy közösségi médiában látott hirdetéssel kezdődött. A videó egy játékot mutatott be, ahol egy sereget kell navigálni akadályok között, és időnként döntenie kell a játékosnak, hogy melyik mezőn vigye át a katonáit. A sereg létszáma a mezőben található művelet szerint változik. A videóban láttam, ahogy a játékos még a legegyszerűbb feladványnál is hezitál, majd rosszul dönt, a sereg odavész. Bosszantott ez az ügyetlenség, arra gondoltam, hogy ennél én okosabb vagyok. Kihívásnak éreztem a látottakat, és az is eszembe jutott, hogy milyen jó fejlesztő feladat lesz nekem ez a játék, hiszen gyorsan kell kiszámolni két matematikai művelet értékét, majd mérlegelni.

A hirdetésre kattintva a játékot azonnal ingyenesen le tudtam tölteni. Nagy meglepetésemre ahelyett, hogy egyre nehezedő, gyorsuló pályákkal találtam volna szemben magam, egy egészen más jellegű játék indult el, ahol egy várost kellett romjaiból újjáépíteni, illetve a játék fiktív királyságában szörnyeket és más játékosokat legyőzni. A matekos játék az elején még többször előjött, aztán csak napi hat ismétlődő, pofon egyszerű pálya maradt belőle.

Mégsem töröltem le csalódottságomban az alkalmazást, mert tetszett, hogy pár óra alatt elértem a 12-ik szintet a főhősömmel. Nem tudtam hibázni, rengeteg játékbeli valutám és építőanyagom volt, még 7 napig ingyen élvezhettem a prémium funkciókat, így a fejlődés gyors volt és garantált. A játékot egy kis történet vezette be, aminek minden nap megnyílt egy új fejezete, és ahol két lehetőség közül választhattam a főhősöm sorsát illetően, valamint minden szinthez külön kihívások is tartoztak. Bár a számolási készségeim nem fejlődtek, az alkalmazás izgalmas volt, érdekes, gyorsan magával ragadott. A megnyitáskor felugró, vásárlásokra ösztönző ajánlatokat tudatosan bezártam, aztán indulhatott is a játék.

Aztán lejárt a 7 nap, és azzal szembesültem, hogy fogyni kezdenek a tartalékaim, és minden sokkal több időt vesz igénybe. Szerencsére így is tudtam még fejleszteni a főhősömet, a városomat és a sárkányomat – mivel addigra már az is lett.

Ahogy előrébb haladtam a játékban, egyre több fejleszthető funkciót fedeztem fel. Kiismertem, hogy milyen jutalmakra számíthatok a játék során megszerzett kincsesládákból, és hogy érdemes ezekből minél többet szerezni, mivel néha meglepően értékes csomagokat tartalmaznak. Megtanultam a különböző valuták, pontok, alapanyagok és források értékét is, és azt, mit lehet könnyedén pótolni, mit nehezen, és mi az, amit csak vásárolni lehet. Kiderült ugyanis, hogy hiába játszol ügyesen és zsebelsz be értékes ajándékládákat, a kapitányaid fejlesztéséhez szükséges „halhatatlanok szérumából” nem tudsz eleget szerezni, ahogy az épületek fejlesztéséhez szükséges tervrajzokból sem tudsz eleget gyűjteni vásárlás nélkül.

Vásárolni pedig könnyű, hiszen a játék megnyitásakor felugranak a különböző értékű, fejlesztéseket segítő csomagajánlatok. A legtöbb csomag egyedi, különleges ajánlatként jelenik meg, ami hamarosan lejár. A legolcsóbbat 1.799 Ft-ért lehet beszerezni, de több 90.999 Ft-os ajánlat is található a játékban. Bár a közel százezres tételt eszembe nem jutna megvenni, párezer forintot kiadni már nem is tűnik olyan soknak ebben a viszonylatban. Ráadásul van olyan havi csomag, ami 780.999 Ft (!!!) helyett „csak” 78.999 Ft-ba kerül, mellette pedig 70.290 helyett 7.290 forintért lehet megváltani a havi kihíváshoz tartozó aranybérletet.

Már egy hónapja játszottam, amikor megláttam ezt a lehetőséget, és úgy éreztem, ennyi még belefér. Úgyis sok időt töltök a játékkal, a bérlet birtokában pedig minden játékbeli eredményem extra jutalmakkal szolgál. A kapitányaim, városom, sárkányom gyorsan fejlődött, hiszen minden nap játszottam, teljesítettem a kihívásokat, aztán bezsebeltem az érte járó aranyakat és egyéb jutalmakat.

Élveztem a játékot, a klán ranglétráján is gyorsan lépkedtem felfele. Játékostársaim számítottak rám, sokszor figyeltem az órát, hogy ne maradjak le egy közös razziáról. Ha épp társaságban voltam, pár percre félrevonultam, amíg a legfontosabb teendőket elvégeztem a játékban. Amikor megkérdezték, mi ez, büszkén meséltem, hogy milyen jó játékot találtam, mennyire élvezem, milyen sokat ad.

„És te komolyan fizetsz ezért?!” – hangzott el gyakran a kérdés.

Mindig meg tudtam indokolni saját magam és környezetem számára is, hogy igenis jó szórakozás ez nekem, és egy jógaóráért vagy kerámia szakkörért még többet is fizetek havonta. Úgy gondoltam, hogy az extrém összegekért kapható csomagokat úgysem fogom megvenni, ez a havi hétezer forint pedig belefér. Ráadásul mindig volt valami új kihívás, ünnepekkor pedig külön játékélményt jelentett a karácsonyi vagy épp húsvéti tematikus játékmód. Mégis ki ne akarna a játékostársaival répaszörnyeket és hóembereket legyőzni?

Aztán volt, hogy az élet közbe szólt, elszalasztottam egy közös támadás lehetőségét, vagy nem nyitottam ki időben a különböző értékű ajándékokat tartalmazó kincsesládákat, így ezek elvesztek.  Ha többet játszom, akkor jobban kihasználom a megváltott bérletet, de mivel nem fért bele, úgy éreztem, hogy kudarcot vallok és nem térül meg a kifizetett összeg. Ezzel párhuzamosan rosszul éreztem magam, amiért nem teljesítettem egy kihívást és kihasználatlanul maradnak a jutalomszerzési lehetőségek, ráadásul még a játékostársaimat is cserben hagyom.

Mégsem volt egyértelmű, hogy fel kéne hagynom a havibérlet vásárlásával. Úgy éreztem, már túl sok időt és pénzt öltem bele, ami így értékét és értelmét veszti. Jobb ötletnek tűnt kitartani a játék mellett, folytatni, amit elkezdtem, hisz így a korábban befektetett erőfeszítéseim is többet érnek majd. Hiába jelentett ez elszalasztott pillanatokat a barátaimmal, vagy épp azt, hogy a könyvek helyett is a játékot választottam. Azt is felülírta a feleslegesen kidobott idő és pénz elkerülése, hogy közben sokszor pont a pihenésből csíptem le, vagy egy olyan dologért fizettem, ami kezdetben örömet okozott, de végül a rabjává váltam.

Végül mégis eljött az a pont, amikor már láttam, hogy mennyire nem éri meg a kifizetett összeg. Gyakran győztek le olyan játékosok, akik elképesztőre szintre fejlesztették a főhősüket, hatalmas sereget tartottak fent. A játék ismeretében egyértelmű, hogy ez csak elképzelhetetlen összegek kifizetése mellett lehetséges, már ha egyáltalán valódi játékosokról van szó, és nem a rendszer által generált beépített szereplőkről, akik így késztetik vásárlása a lelkes játékosokat. Voltak olyan kihívások, versenyek, amikben tudtam, hogy soha nem nyerhetek mellettük, így nem is próbálkoztam. Ahogy a legtöbb játékban, itt is minél magasabb szinten van egy játékos, annál több erőforrás kell a további növekedéshez. Ez okozott némi keserűséget, majd egy idő után célját vesztette a játék. Már nem volt annyi elért mérföldkő és pozitív visszacsatolás, megszűntek a játék eleji újdonságok is.

Három hónap alatt 45.354 Ft-ot költöttem el az ingyenesként letöltött játékban, amiben a matematikai fejlesztő pályák helyett egy szörnyekkel és ellenséges csapatokkal teli fiktív királyságban találtam magam. Ezzel szemben egy fizetős, garantáltan logikai játékot továbbra sem vennék meg ennek az összegnek a töredékéért sem. A játékkal továbbra is játszom, de hónapok óta nem vásároltam benne, és naponta maximum 20 percet töltök vele. Bár lassabb az előrelépés, cserébe nem nyomaszt, ha nem jut rá elég időm és nem is megy egyéb elfoglaltságaim rovására a játékra fordított pénz és energia.

Hasznos tapasztalatnak érződik számomra az elmúlt időszak, úgy érzem, körültekintőbbé váltam általa az alkalmazások bevételszerző stratégiáival szemben. Bár akkor egyenként nem tűnt soknak és megindokolhatók voltak a vásárlások, utólag megdöbbentő volt látni, mennyi pénzt nyelt el egy olyan játék, ami egy félrevezető hirdetésen keresztül szippantott be.

Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk egy free-to-play játék fogságába esett, nehezen szakad ki a játék világából, esetleg kiadás is keletkezett belőle, fontos, hogy a megfelelő eszközökkel lépjünk közbe. Korábbi cikkünkből kiderül, milyen szempontokat érdemes figyelni a videojátékok esetében az anyagi biztonság védelmében, kiadványunk pedig részletesebb útmutatást ad annak kezelésére, ha gyermekünk egy játék fogságába esett.