Az erőszakmentesség világnapján a cyberbullying ellen is fellépünk

• Aniot Lauragyermekvédelmi koordinációs munkatárs

• Olvasási idő:

  4 perc

  Közzétéve:

  2025. október 2.

Az iskolai bántalmazás sokak számára ismert jelenség, ami mára gyakran egészül ki elektronikai eszközön keresztüli bántással, megfélemlítéssel. Idegen nyelven cyberbullyingnak nevezzük a bántalmazás ilyen fajta megvalósulását, ami a magyar nyelvben is egyre ismertebb, de az online zaklatás, gúnyolódás, szekálás is erre a jelenségre utal. Bár fizikai sérülést önmagában nem jelent, a kortárs online bántalmazás kiemelkedően mély lelki sebeket okozhat különösen az áldozat, de az egész közösség számára is.

Az erőszakmentesség világnapja alkalmat ad arra, hogy kiálljunk az erőszak minden formája ellen, és az online bántalmazás is beletartozik. Ehhez azonban nem elég, ha mi magunk nem tanúsítunk erőszakos viselkedést, és gyermekeinket is hasonlóra neveljük.

A bántalmazási helyzetekre jellemző az erőviszonyok eltolódása, amit sokszor a közösségben elfoglalt pozíció is megerősít. Cyberbullying létrejöhet privát üzenetek mentén is, de jóval gyakoribb, hogy nyilvánosan, kortársakból álló közönség előtt zajlik. Kulcsszerepet kapnak tehát a közösség tagjai, akiknek tudomásuk van a bántalmazási helyzetről.

Az erőszak visszaszorításának fontos eszköze, ha nem támogatjuk az elnyomást, és aktívan kiállunk ellene. Iskolai bántalmazás, online kortárs bántalmazás esetében ez azt jelenti, hogy nem állunk a bántalmazó mellé, nem maradunk csendes szemlélők, hanem az áldozatot támogatjuk, segítünk neki, segítséget kérünk számára.

Idei kutatásunk alapján a 12–16 éves diákok 29 százalékát érintette online formában sérelem egy társától a válaszadást megelőző évben havonta legalább egyszer, de ennél magasabb lehet azoknak az aránya, akik bár nem voltak cyberbullying célpontjai, de szemlélőként vagy valamelyik oldalon a bántalmazási helyzet részesei voltak. Az iskolaidőben történő bántalmazási helyzetek néhány esetben pár nap alatt lecsengenek, de ennél jellemzőbb, hogy elhúzódnak, és akár egy éven át fennállnak.

Az érintettek gyakran számolnak be olyan érzelmi hatásokról, mint az önbizalom csökkenése, önhibáztatás, szorongás, depressziós tünetek, melyek jellemzően hosszútávon (a bántalmazás teljes ideje alatt és azon túlmutatóan is) fennállnak. Ezért is fontos, hogy kívülállóként se hagyjuk szó nélkül a bántalmazást, mielőbb jelezzük, hiszen az érintetteknek gyakran nehézséget okoz segítséget kérni: a bántalmazottaknak csupán 35 százaléka fordul valakihez.

A kortársak felelősségét növeli, hogy a szülők mellett a főként a barátoknak szólnak azok, akiket bántalmazás ér, és még inkább azok, akik a közösségben bántalmazást tapasztalnak.

Kutatásunk arra is kitér, hogy mi nehezíti a helyzetfelismerést és a segítségnyújtást. A válaszadó fiatalok legtöbb esetben (41%) úgy érzik, hiába próbálkoztak volna, nem tudták volna megoldani a helyzetet. A megkérdezettek 37 százaléka nem az ő feladatának érezte a segítségnyújtást.

Ahhoz, hogy ezekben a helyzetekben gyermekünk tudja, hogyan cselekedjen, vegyük kézbe közösen a Cyberbullying – Mást bántani nem menő! című kiadványt, beszélgessünk vele a jelenségről és ismertessük meg vele a rendelkezésre álló szervezeteket, akik a szülők, pedagógusok, egyéb szakemberek mellett a bántalmazás áldozatának segítségére lehetnek. Biztassuk őket, hogy szükség esetén ne féljenek segítséget kérni tőlünk. Ne feledjük, hogy mást bántani nem menő, és az erőszak minden formája ellen fel kell lépni!