Mit tehet a szülő?

Figyelembe kell venni, hogy a videojátékokhoz kapcsolódó túlzások mögött rossz szokások, szerencsétlen megoldási kísérletek állnak az esetek többségében. Olyan fajta öngyógyító kísérlet ez, ami idővel csak még láthatóbbá teszi a nyilvánvalót: valami baj van! Érdemes megvizsgálni, hogy a szülők miben és hogyan segíthetnek, ha olyan jeleket vélnek felfedezni, ami problémára utal.

  1. Szülői példa

    Ahogy mondani szokták, a példa ragadós. A szülői hozzáállás, a digitális eszközök fontossága (pl. még ebédnél is előkerül, vagy hazaérés után sincs vége a munkaidőnek) iránymutató lehet. Emellett a szabályok és a keretek betartása sem működik, főleg a serdülőknél, ha azt látják, a másik fél nem is veszi azokat komolyan, csak előírja. Ennek megoldására azonban nagy segítség lehet egy digitális házirend közös kidolgozása.

  2. Érdeklődés, kíváncsiság

    Szakemberként is az a tapasztalatom, hogy egy beszélgetés is rengeteget segíthet. Ahogy az is, ha kíváncsisággal fordulunk a gyerekünk hobbija, érdeklődése felé. Legyünk nyitottak azon témák, dilemmák felé, ami őt épp érdekli. Lehet, hogy számunkra nehezen érthető, mi a jó ebben, vagy maga a téma érdektelen, azonban ez is sokat segít abban, hogy minél jobb kapcsolatunk legyen gyerekünkkel és minél jobban megismerhessük őt.

  3. Szabályok, keretek

    Időnként nehéz vagy egyenesen hálátlan feladat a szabályok kialakítása és a határok meghúzása. Egy kisgyereknek azonban hatalmas szüksége van arra, hogy stabil, kiszámítható és belátható világ vegye körül. Ennek kialakítása a szülő feladata és ebbe a kérdéskörbe tartozik az is, hogy a gyerek mikor és naponta hány órát játszhat, milyen játékokhoz és milyen eszközökhöz kap hozzáférést – ebben azonban javasolt következetesnek is lenni, hiszen az állandóan változó keretek csak félreértést és bizonytalanságot szülnek.

  4. Online és offline egyensúly

    Az online világ életünk szinte minden szegmensében jelen van és sok olyan kényelmi vagy hasznos funkcióval bír, amit felesleges lenne eldobni. Azonban fontos, hogy tudatosan mozogjunk ebben a közegben és megtaláljuk az egyensúlyt az online és az offline tevékenységek, programok és lehetőségek között. Az online világ rengeteg előnnyel bír, de a technológia sosem fogja tudni pótolni a személyes találkozás, az érintés és a valóságban megélt pillanatok élményét.

  5. Tiltás helyett

    Ha stigmatizáljuk, elzárjuk vagy tiltjuk a videojátékokat, az nemhogy csak feszültséget szül, de a problémát sem oldja meg. A tiltással nem csak vonzóbbá tettük a játékokat, de a kreatív gyerek a módját is meg fogja találni, hogy a hátunk mögött játszhasson. Ezzel együtt eddigre a szülő-gyerek bizalom súlyos sérüléseket szerzett, „ellenségé” váltunk, és a kapcsolat harmóniája nehezen állítható csak vissza. Meg kell értenünk, hogy a videojáték legális szabadidős tevékenység, károkat pedig a túlzás okoz, úgyhogy a kereteken, a szabályokon és a kommunikáción múlik főként az, hogy milyen helye lesz a gyerekünk, a családunk életében.

  6. Időben el kell kezdeni

    Egy serdülőre új szabályokat és határokat ráborítani nemcsak nehéz vállalkozás, de komoly feszültséget is szülhet. Fontos, hogy minél hamarabb elkezdjünk beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy a digitális és a valós világ milyen hatásokkal bír, milyen előnyei és veszélyei vannak. emellett az egyensúlyt is a legjobb korán a gyerek életének részévé tenni. Az sem baj, ha a gyerek 6 éves koráig nem, vagy alig találkozik okoseszközökkel (a WHO által ajánlott szabályozás is maximum napi 1 órát javasol, szülői felügyelet mellett), hiszen később könnyen elsajátítja a használatukat, nem marad le semmiről.

Érted a gamereket?

Ha van nyelvileg is különösen elzárkozó netes szubkultúra, akkor a játékosoké aztán tényleg az. Sejted, miről beszélhetnek?

Megosztom