Virális trendek az MI világában

• Czirják Ádámmédiaértés-oktató, Bűvösvölgy

• Olvasási idő:

  6 perc

  Közzétéve:

  2025. november 5.

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban új divat terjed a TikTokon, amiben a gyerekek a mesterséges intelligencia segítségével egy hajléktalant generálnak a lakásukba vagy olyan helyszínekre, ami hozzájuk vagy családjukhoz köthető. Ezeket a manipulált képeket elküldik a szüleiknek, akik természetesen megijednek, hogy egy idegen van a házban. Az új trend már a rendőrséghez is eljutott, hiszen több esetben ki kellett vonulniuk egy-egy ilyen „átveréshez”. De vajon milyen eszközökkel képesek a gyerekek ennyire élethű, megtévesztő képeket létrehozni?

A generatív mesterséges intelligencia elterjedésével olyan szerkesztési lehetőségek váltak elérhetővé a felhasználóknak, amelyeket korábban csak hosszas tanulás után lehetett elsajátítani. Bár bizonyos MI modellek etikai szabályzata nem engedi, hogy élethű embereket generáljanak, ezek a szabályok könnyedén kicselezhetők. Az átveréshez a legtöbben a Google Gemini MI-jét használták, ami kérdés nélkül elkészíti ezeket a hamis képeket.

Korábban lehetett arra építeni, hogy az MI nem tud jól embereket rajzolni, mindenféle hibát észrevehetünk, amiből tudhattuk, hogy az adott kép mesterségesen készült, de mára ezt már szinte lehetetlen szabad szemel felismerni. Az NMHH által készült kutatásban 10-ből 9 gyerek azt állította, hogy könnyedén felismeri az MI által generált fotókat, de a gyakorlati feladat azt bizonyította, hogy valójában csak nagyon ritkán találják ezt el, a kérdőíves felmérésben résztvevő fiatalok mindössze 6 %-a ismerte fel az összes MI által generált képet. A kutatás további eredményeiről ITT olvashatsz.  

Kép forrása: abcNEWS

Az alábbi képről nagyon nehéz lenne megmondani, hogy a zászlók előtt álló férfi vajon valódi vagy mesterséges intelligencia segítségével készült. Sőt, még a környezetében lévő tárgyakról is nehéz eldönteni, hogy azok ott voltak-e valójában vagy csak a kompozíció részét képezik. Néhány esetben az MI szabályozásoknak köszönhetően a Gemini logója megjelenhet a képen, így segíthet felhívni a figyelmet a kép hamisságára, de ez könnyedén el is távolítható, illetve az is előfordulhat, hogy olyan szoftvert használnak a gyerekek, amely nem használ vízjelet.

De miért születnek ezek a trendek?

A serdülők különösen érzékenyen reagálnak a közösségi média visszajelzéseire, mivel ezek a felületek jelentik számukra az elsődleges társas interakciós közeget. A lájkok, emojik és kommentek a kortárs elfogadás mércéivé váltak, így a fiatalok gyorsan megtanulják, mely típusú bejegyzések váltanak ki pozitív reakciót a környezetükből – és ezzel együtt hogyan alakíthatják a saját online identitásukat.

Ahogy egyre több tartalom árasztja el a közösségi médiát, a figyelemért folytatott verseny is kiéleződik. A fiataloknak ma már nem elég egy jól eltalált fotó vagy vicces bejegyzés: a figyelem felkeltéséhez egyre merészebb, összetettebb, sőt olykor kifejezetten veszélyes ötletekre van szükség. A mesterséges intelligencia ebben új lehetőségeket kínál – gyorsan megtanulható, szinte korlátlan eszköztárat ad a kezükbe, és olyan vizuális hatások létrehozását teszi lehetővé, amelyekhez korábban komoly technikai tudás kellett.

Az egyre merészebb trendek mögött nem csupán a technológia fejlődése áll, hanem a figyelem iránti újfajta éhség is. A közösségi médiában a siker mércéje nem a tartalom értéke, hanem az, hogy hányan reagálnak rá. A fiatalok ebben a környezetben nőnek fel, így természetes számukra, hogy a láthatóság egyenlő az érvényesüléssel. A mesterséges intelligencia pedig csak olajat önt a tűzre: egyszerű, gyors és látványos eszközt ad a kezükbe, amellyel minden korábbinál könnyebb hatást kiváltani. Hogy ez milyen társadalmi és jogi kérdéseket vet fel, az már a következő fejezet témája lesz.

Miért probléma ez?

A látszólag ártalmatlan „AI-trükkök” komoly következményekkel járhatnak. Az Egyesült Államokban már előfordult, hogy az MI által generált, “hajléktalan a nappaliban” képek miatt a szülők pánikba estek, és a rendőrség vonult ki a helyszínre, feleslegesen. Ezek az esetek nemcsak időt és erőforrást vonnak el a valós bűncselekmények kivizsgálásától, hanem veszélyes helyzeteket is teremthetnek: egy rosszul értelmezett betolakodóra vonatkozó riasztás akár fizikai konfrontációhoz vagy balesethez is vezethet. A jogi felelősség kérdése ilyenkor nehezen megfogható – hiszen a tettes sokszor egy 14–15 éves gyerek, a tartalom pedig digitálisan generált, nem valóságos esemény. Mindez új kihívás elé állítja a rendvédelmet és a jogrendszert is: miként kezelhető az, ami egyszerre hamis, mégis nagyon is valós következményekkel jár?

Ezek a tettek túlmutatnak a digitális tréfán: társadalmi következményeik is súlyosak. Amikor egy hajléktalan ember alakja a riadalom vagy a sokk eszközeként jelenik meg, az tovább erősíti a negatív sztereotípiákat és az empátia hiányát. A hajléktalanság ilyenkor nem társadalmi probléma, hanem „díszlet” lesz a tartalomban – a félelem és a gúny tárgya. Ez a fajta ábrázolás tovább mélyíti a társadalmi szakadékot: a bizonytalan helyzetben élők még inkább kívül kerülnek a közös valóságon, miközben a nézőkben erősödik a mi és ők határa. Így a digitális szórakozás eszköze egyben a társadalmi kirekesztés új formájává válik.