Tegnap még sci-fi, ma valóság: a mesterséges intelligencia nyomában

• Rab Árpáddigitáliskultúra-szakértő, jövőkutató

• Olvasási idő:

  10 perc

  Közzétéve:

  2025. április 15.

A mesterséges intelligencia fejlesztésének alapjai a második világháború után, a számítástechnika forradalmának korában alakultak ki. Az első jelentős lépést Alan Turing tette meg 1950-ben, amikor megírta híres cikkét, amelyben felvetette a gondolkodó gépek kérdését. Megalkotta a Turing-teszt fogalmát, amely az MI azon képességét méri, hogy képes-e egy gép emberi szintű intelligenciát mutatni.

A teszt abból áll, hogy a bíráló billentyűzet és monitor közvetítésével kérdéseket tesz fel a két tesztalanynak, akiket így se nem láthat, se nem hallhat. A két alany egyike valóban ember, míg a másik egy gép, és mindketten megpróbálják meggyőzni a kérdezőt arról, hogy ők gondolkodó emberek.

Ha a kérdező öt perces faggatás után sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy a két alany közül melyik a gép, akkor a gép sikerrel teljesítette a tesztet.  Érdekesség, hogy már tíz évvel ezelőtt, 2014-ben röppentek fel hírek, hogy átment a mesterséges intelligencia ezen a teszten, de ezek döcögős, megengedő feltételek között történtek (kisgyereknek adta ki magát, aki természetes, hogy nem tud dolgokat).

2024-ben azonban már nagymintás elemzéseken, és sok kísérleten keresztül beigazolódott, hogy a Turing-tesztet a mesterséges intelligencia meg tudja oldani. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben nem vehetjük biztosra, hogy tudni fogjuk, hogy egy emberrel, vagy algoritmussal beszélgetünk az online térben.

Az 1980-as és 1990-es években a gépi tanulás, különösen a mesterséges neuronhálók iránti érdeklődés újraéledt. Ekkor jelent meg az első nagy áttörés: a gépi tanulás alkalmazása a beszédfelismerés és a képfelismerés területén. Az áttörést a növekvő számítási kapacitások és az adatmennyiség növekedése tette lehetővé.  A mélytanulás megjelenése a 2010-es években hozott igazán nagy változást, amikor AlexNet, egy mély neurális hálózat, 2012-ben jelentős áttörést ért el az ImageNet kihíváson, új mércét állítva a képfelismerés terén. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a gépi tanulás mély rétegei, vagyis a mélytanulás technikái, megmutatták, hogy képesek szinte emberi szintű eredményeket elérni számos feladatban.

A 2010-es évek közepén megjelenő generatív mesterséges intelligencia a következő jelentős mérföldkő az MI történetében. A generatív neurális hálók, például a Generative Adversarial Networks (GAN) technológia bevezetése 2014-ben új utakat nyitott a gépi kreativitás számára. Ezzel a modellel lehetővé vált, hogy gépek valósághű képeket generáljanak egyszerű zajokból, ami különösen hasznos volt a képfeldolgozás és a számítógépes látás terén.

Az igazi áttörést a társadalom számára azonban a generatív nyelvi modellek hozták. Az OpenAI által kifejlesztett GPT-3 2020-ban került nyilvánosságra. A GPT-3 megjelenésével a generatív MI egyre több területen vált használhatóvá, legyen szó művészi alkotások létrehozásáról, tudományos felfedezésekről vagy üzleti alkalmazásokról. A társadalom és az üzleti alkalmazások számára is elérhető ChatGPT jelenleg a kiterjesztett négyes változatnál tart, a 4o-nál, ahol az o betű a négyeshez képest tovább bővített társalgási képességekre utal. A generatív MI általában két fő területen mutat nagy előrelépést: az egyik a multimodális rendszerek fejlesztése, amelyek egyszerre több típusú adatot képesek kezelni, például szöveget és képet, míg a másik a különféle iparágakban való integrációja, mint a dizájn, marketing és ügyfélszolgálat.

A társadalom számára leginkább a generatív mesterséges intelligencia szolgáltatások a látványosak és elérhetők. A segítségükkel rajzolnak, festenek, szöveget írnak, számolnak és keresnek – ezek közül igazából egyiket sem teszi ez a statisztikai elemző szoftver, de kiválóan hoz létre ilyen ajánlásokat. és utánozza ezeket a viselkedéseket.

Miért van egyáltalán mesterséges intelligencia?

Ahhoz, hogy hatékonyan megőrizhessük életszínvonalunkat, egyrészt tudatos fejlesztésre, viselkedésre, illetve a széles tömegek együttműködésére van szükség. Az utóbbihoz pedig bizalom kell, ráadásul egyre inkább városiasodó környezetben, ahol az idegenektől való félelem pont ezt a bizalmat bontja le. A digitális kultúra létrejötte, az okostelefonok, szeretett gépeink és kényelmi szolgáltatásaink pontosan ezt a bizalmat teremtik meg.

Az, hogy ezek az eszközök ilyen gyorsan, nemtől, kortól, vallástól, földrajzi helyzettől függetlenül mindenkinek kellettek, nem véletlen. A digitális kultúra ősi vágyainkat valósította meg. Segítségével technológiai úton, és – nem szellemi tökéletesedéssel, hosszú évek tanulásával, de – elértük azt, hogy mindent tudhatunk, a világ összes nyelvén beszélhetünk, nem tévedünk el, tudunk olyanokkal élő kapcsolatot tartani, akik nincsenek is a közelünkben. Annyira szeretjük ezen eszközeinket, hogy ezeken keresztül idegenekkel is együtt tudunk működni, ráadásul az automatizáció segítségével akár nagyon rövid időtartamú együttműködések sem igényelnek szervezése, például egy idegen hazavisz minket az autójával, vagy kölcsönkapjuk a fűnyírót, a sharing economy, illetve a szívességbank működési modellek hatása drasztikus mértékben növekszik, és működésüket a digitális kultúra teszi lehetővé. Ez az, amiért létrejött. A digitális kultúra nem a fiatalok szórakoztató környezeteként jött létre, hanem a középkorú és az idősebb generációk megoldáskészletének bővítésére.

A jövőben mind a gazdaság, mind a társadalom sokkal tudatosabban, adatvezéreltebben, algoritmus-vezéreltebben fog élni. Ez a mindennapokban rengeteg automatizált korlátozást, figyelmeztetést, javaslatot jelent majd kényelmi szolgáltatásokkal, töredezett idő, tér és cselekvés kihasználással. Természetes lesz számunkra az önmegfigyelés, az intelligens technológiák használata és a digitális tér, mint kommunikációs, élmény, munka és társadalmi tér használata. Ezek segítségével a környezeti változás negatív folyamatai megállíthatók, illetve megélhetőbbek lesznek. Mindennapjainkat uralja majd a technológia, mind elrejtőzve, mind szem előtt, ez azonban nem félelem, vagy korlátozás lesz számunkra, hanem a megszokott élet része.

Az automatizáció legelőször a munka világában fejti ki hatásait, egyre jobban tudatosul a társadalomban, hogy a robotok nem úgy „ölnek meg”, hogy lelőnek lézerfegyverekkel, vagy elveszik a munkánkat, hanem úgy, hogy elveszik a pénzünket, pontosabban értéktelenné teszik az ipari társadalom ellentételezési logikáit. Az automatizáció legfontosabb társadalmi hatása, hogy mind az egyéneket, mind a társadalmi alrendszereket egy szintlépésre kényszeríti magasabb tudatosság felé.

Ezért fejlesztettük ki a mesterséges intelligenciát, mert ezekben jó. Hatékony gép, segítségével elérhetjük azt, hogy a megfelelő helyen és időben a megfelelő mennyiségű, és nem több erőforrást használjuk fel. Képessé válunk arra, hogy idegenek együttműködjenek egymással, megosszák erőforrásaikat. Bérelni tudjuk a tudást a segítségével, és arra az összetett tudásra tehetünk szert, amire abban a pillanatban szükségünk van. Az nem kérdés, hogy a mesterséges intelligenciára az emberiségnek szüksége van, és használni is fogjuk. A következő évek nagy kérdése és kihívása az, hogy mennyire okosan tesszük majd ezt.

Hol találkozhatunk mesterséges intelligenciával a mindennapokban?

A mesterséges intelligencia alapú szolgáltatások túlnyomó többségét észre sem vesszük, csendben, hatékonyan dolgoznak a héttérben. Segítenek a gyárakban a selejteket kiszűrni, okosabb fűtéssel pénzt spórolni, feljavítják a nyaralási képeinket, jelzik, hogy melyik a legrövidebb útvonal arrafelé, ahová el szeretnénk jutni, vagy segítik az orvosokat a pontosabb diagnózisban, a sikeresebb gyógyításban, éveken belül 15 milliárd ilyen program dolgozik majd az élet minden területén, hogy nekünk kényelmesebb, jobb, hatékonyabb legyen az életünk. A generatív mesterséges intelligenciák csak egy része az összes ilyen szolgáltatásnak, ezek is hamarosan elrejtőznek a szemünk elől, egyszerűen csak minden okosabb lesz. Már nem csak online tudunk megbeszélni, hanem automatikusan elkészül az emlékeztető, vagy magyarul írok meg egy választ egy ügyfélnek, de ő már angolul, kínaiul, bármilyen nyelven kapja meg, ahogy ő érti. Beépül a szolgáltatásokba, intelligensebbé téve azokat.