Megtévesztés az online világban: Miért hiszünk az álhíreknek?

• Dr. Szandi-Varga Péterkülsős szakértő, egyetemi adjunktus

• Olvasási idő:

  7 perc

  Közzétéve:

  2024. október 29.

„Döbbenet, … itt vannak a részletek! A szakértők sem tudják megmagyarázni… ! Még a tudósokat is meglepte… Elképesztő hír … mutatjuk!”. Ilyen és ezekhez hasonló szenzációt sejtető címekkel vannak tele az internetes hírportálok. Ezek a klikkvadász címek, „hírek” a legtöbb esetben csak túlzó, a figyelem felkeltését célzó tartalmak, melyek az afölötti bosszankodáson túl, hogy ennek a hírnek sem volt semmi értéke és csak az időt rabolta az elolvasása, nem jelentenek igazán veszélyt, amennyiben nem vezetnek adathalász oldalra.

Hosszú távon ezek az ismétlődő figyelemfelkeltő címek hozzájárulhatnak az ingerküszöbünk emelkedéséhez, ami miatt esetleg a fontos híreket is figyelmen kívül hagyhatjuk. Kicsit úgy, mint a sokat kiáltott farkas esetében. Azonban az álhírek, vagy más néven „fake news” és a dezinformáció sokkal komolyabb problémát is jelenthet.

Az álhírek veszélyei

Az álhírek jelentős károkat okozhatnak, például egyes posztok veszélybe sodorhatják az emberek testi-lelki egészségét, alááshatják a demokráciába vetett hitet, vagy akár a  társadalmi feszültségeket is súlyosbíthatják. Az emberek fogékonyságának megértése és saját védelmünk érdekében érdemes áttekinteni a főbb pszichológiai tényezőket, amelyek az álhírek hatásmechanizmusa mögött húzódnak.

Miért vagyunk fogékonyak az álhírekre?

Hogyan lehet, hogy a Homo sapiens sapiens, az értelmes, bölcs ember elég könnyen átverhető az álhírek által?

Egyik nagyon fontos tényező az úgynevezett „illuzórikus igazság hatás”. Ez nem más, mint a hírrel való folyamatos szembesülés. Ha egy hír ismétlődik, akkor egy idő után ismerős lesz, ahogy egy ismertebb pletykának is nagyobb valószínűséggel hisznek az emberek. Ha valamit sokszor mondanak, akár bizonyítás nélkül, akkor hajlamosak lehetünk igazságot keresni benne, ahogy a mondás is tartja, „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. A hírek világában azonban ez nem feltétlenül igaz!

Ez a jelenség még akkor is működik, ha a hír rendkívül valószínűtlen, és ellentmond az egyén nézeteinek. Az ismerősség érzése és az ebből fakadó „információ feldolgozásának könnyedsége” hozzájárulhat a hamis állításokba vetett hit növekedéséhez.

A másik fontos támpont a hírek értékelésekor maga a hírforrás. Az emberek nagyobb valószínűséggel hisznek el olyan információkat, amelyeket megbízhatónak tartott személyek közvetítenek számukra. Itt fontos megemlíteni az influenszereket is, hiszen véleményvezérként nagy befolyással bírnak követőtáborukra, rajongóik általában hiteles forrásként tekintenek rájuk. A népszerűség és a sok követő azonban nem jelent garanciát arra, hogy egy adott téma szakértője lenne, és könnyen megeshet az is, hogy nem hiteles forrásból származó információkat oszt meg követőivel.

A cikk elején példaként hozott címek is hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki elhiszi egy hamis hír állításait, mert azok érzelmileg hatásosak. Sok hamis hír célja pont az, hogy sokkolja, megijessze, vagy feldühítse az olvasókat. Ha érzelmileg kapcsolódunk a tartalomhoz, nagyobb valószínűséggel hisszük el.

Az álhírek sokszor magyarázatot adnak bonyolult, komplex eseményekre, amelyekre nincsen egyöntetűen elfogadott, hivatalos magyarázat, vagy a tudomány még nem talált rá minden kétséget kizáró magyarázatot, vagy ezek a magyarázatok túlságosan bonyolultak és átláthatatlanok a személy számára. Nekik sokkal egyszerűbb és emészthetőbb egy álhír „igazságának” elfogadása.

Sok esetben az álhírek, logikusabbnak tűnhetnek, és a mindennapi tapasztalatainkat úgy tűnhet, hogy jobban megmagyarázzák, de mégsem. Például tapasztaljuk, hogy a Nap keleten kel, nyugaton nyugszik és egy jól leírható pályát jár be az égbolton. Ennek logikus és egyszerű magyarázatában, mely szerint tehát a Nap forog a Föld körül, évszázadokig hittek az emberek. Érdekes, de sok esetben hit kérdése kardinális tények elfogadása is, mint hogy a vírusok léteznek, a Föld közel gömb alakú stb., mivel ezeket nem tapasztaljuk meg közvetlenül. Hinnünk kell annak, aki ezt elmagyarázza, levezeti, szemlélteti. Viszont, ha a megértés nehézkes, akadályokba ütközik, elménk hajlamos könnyebb utat választani és belefutni egy áltudományos állításba.  

Pszichológiailag fontos tényező, hogy egyes álhírek és konspirációk megadják az embernek a jólinformáltság érzetét, azt, hogy ő tudja az „igazságot”, míg a többség hagyja magát félrevezetni a hivatalos magyarázatok által. Sőt, mivel ő ennek a tudásnak a birtokosa, ennek következtében a „beavatottak” közösségéhez tartozik.

Fontos a tartalommal szembeni elfogultság és előzetes elvárás kérdése is, ami a kognitív torzításnak, vagy vágyteljesítő gondolkodásnak nevezett jelenség. Ennek értelmében hitelesebbnek tartja az egyén azt az információt, amiről azt szeretné, hogy igaz legyen. Más megfogalmazásban a véleményünkkel egybehangzó híreket rendszerint hitelesebbnek gondoljuk, mint a nézeteinkkel ellentéteseket, még akkor is, ha jól detektálhatóan álhíreket olvasunk is.

Van egy jelenség, amit kognitív disszonanciának neveznek. Amikor valamilyen új információ ellentmond a korábbi elképzeléseinknek, tapasztalatainknak, beállítottságunknak, vagy ismereteinknek, akkor egy belső feszültséget, disszonanciát érzünk. Természetes reakció, hogy igyekszünk csökkenteni ezt a feszültséget. Ezt gyakran úgy tesszük, hogy megpróbáljuk racionalizálni vagy figyelmen kívül hagyni az ellentmondó információkat és olyan híreket részesítünk előnyben, amelyek megerősítik a meglévő nézeteinket, függetlenül azok valóságtartalmától.

Látható tehát, hogy az álhírek, összeesküvés-elméletek elég könnyen megtalálhatják az utat az elménk felé, és igen jól be tudják fészkelni magukat oda.  

Nézzük meg tehát, hogy mit is tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük az álhíreknek való kitettségünket:

• Megbízható források kiválasztása: Kizárólag olyan hiteles forrásokból tájékozódjunk, amelyek relevánsak az adott témában. Nézzük meg, van-e szerzője a cikknek, van-e feltüntetve hivatkozás, ahonnan a szerző az információt vette, és ha van rá lehetőség, azt is nézzük át.
• Mélyebb feldolgozás a felszínes helyett: Ne elégedjünk meg azzal, hogy csak a hírek címét olvassuk el; érdemes időt szánni a teljes cikk elolvasására, alapos értelmezésére és a tartalom valóságának átgondolására.
• Több forrásból való tájékozódás: Keressünk több forrást ugyanarról a hírről, hogy átfogóbb és megbízhatóbb képet kapjunk. Így csökkenthetjük annak esélyét, hogy félrevezető információkkal találkozzunk.
• Kritikai gondolkodás: Az olvasott híreket érdemes kritikus szemlélettel vizsgálni; ne higgyünk el mindent azonnal. Mérlegeljük, kinek milyen érdeke fűződhet a cikkhez, információhoz stb. Ugyanakkor figyeljünk arra is, hogy a túlzott kritika is káros lehet.
• Saját elfogultságaink felismerése: Egy-egy hír olvasásakor vegyük figyelembe saját előzetes nézeteinket és előítéleteinket, és próbáljunk objektíven viszonyulni az új információkhoz.
• A közösségimédia-tartalmak és a hírfogyasztás csökkentése: Minimalizáljuk a közösségi média használatával-, és híroldalakon töltött időt! Törekedjünk megtalálni az egyensúlyt az online felületeken töltött idő és a személyes jelenlét között.

A hiteles tájékozódás sok időt és energiát igényel, ez tény. De megéri! Az álhírek könnyen befolyásolhatják a gondolkodásunkat és viselkedésünket. A megbízható forrásokból való tájékozódás, az alapos információfeldolgozás és a kritikai gondolkodás segíthet csökkenteni az álhírek hatását. Az álhírek akár komoly negatív hatásokat is gyakorolhatnak életünkre!